A színház a takarásban is színház

A Pesti Színházban látható Parti Nagy Lajos átiratában Eberhard Streul színdarabja, A kellékes, eredeti címén Josef Bieder sikernapja. Ez utóbbi változatból talán jobban érződik a történet lényege: a kellékes nagy napját látjuk, hisz e színházi senkinek végre alkalma adódik arra, hogy kilépjen a színfalak mögül, a színészek, a valakik árnyékából, és végre ő is – ha csak egy estére is – valaki lehessen.

De hogyan is kerül ebbe a helyzetbe, hogy nyílik lehetősége egyszerű átlagemberként arra, amiről eddig csak álmodhatott, azaz közelebb kerülni a sikerhez és az elismerő tapshoz? Merő véletlenségből természetesen, hiszen eredetileg sem a nézőknek, sem neki nem kellene a színházban tartózkodnia, mert aznap szünnap lenne.

A helyzettel először nem nagyon tud mit kezdeni a nagy riadalmában immáron főszereplővé előlépett kellékes. Szeretné kitessékelni az illetéktelenül bent tartózkodókat, de azoknak jegyük van, tehát mégiscsak jogosan vannak ott. Felhívja az illetékeseket, de közülük senki sem hisz neki, meggyanúsítják, hogy biztos csak ivott és most hallucinál, pedig nem: „már egy hete nem iszom, nem, Sanyi, Jägert sem”. A nézők csak nem hajlandóak távozni, így ő sem mehet el. Végül mesélni kezd. Ezzel nemcsak számára kínálkozik remek alkalom arra, hogy végre ő, a munkája, az élete kerüljön reflektorfénybe, hanem mi, nézők is bepillanthatunk a függöny mögé, hogy miként is működnek a dolgok a takarásban.

Többek között megtudhatjuk, mi is a különbség a díszlet és a kellék között, hogyan kell jó színpadi bort készíteni, milyen hangulatban zajlik egy próba, és megismerkedhetünk a különböző színésztípusokkal is. Végül kiderül, miként lett a mindig is színésznek készülő Bieder Józsefből kellékes. Csak az a kár, hogy míg mondja a magáét, végig ott motoszkál benne a kérdés, hogy a történetek, amiket elmond, illetve az ő személye egyáltalán érdekel-e minket? („Ez most tényleg érdekli önöket?”, „Biztosan nem mennének inkább haza?”) Ezzel bennünk, nézőkben is felveti a kérdést: mi a különbség egy kellékes és Rómeó, vagy éppen Hamlet között? Miért számít (vagy nem számít) ő senkinek? Hiszen egy olyan valakit láthatunk, akinek a színház az élete, és a nyugdíjazása talán egyet jelentene a halálával. Igaz, hogy nagy bánatára nem vitte csak segédszínészségig, és főállásban csak kellékes, de ettől még ő is fontos része a színháznak, végső soron ő a „kellékek igazgatója”.

A kellékes mellett még valakinek adódik lehetőség a „sikernapra”: a címszerepet alakító, közel másfél órán keresztül egyedül a színen lévő Kern Andrásnak. Igazi jutalomjáték ez neki, a szó legszorosabb értelmében. Ebben a darabban valóban lehetősége nyílik színészi tehetségének teljes skáláját bemutatnia. Komikusi és énekesi tehetsége mellett a nagy színészelődök hangutánzása sem maradhat ki a különböző színházi anekdoták felelevenítésekor. Emellett arra is adódik alkalma, hogy drámai színészként is megcsillanjon, például, amikor szerepe szerint idéz Az ügynök halála című darabból. Remekül képes egyszerre szórakozatni és elgondolkodtatni, ahogyan azt több szerepben is tette - hogy csak egy példát említsek, az általa is írt Spencer című darabban.

Végezetül van még egy kérdés, amit meg kell válaszolnunk: jelen vagyunk-e mi, nézők is, vagy csak a kellékes képzeletében létezünk? A darab kezdetekor, mikor más színházi dolgozók átvonulnak a színen, ők nem vesznek észre minket, csakis Bieder lát. Vajon mi, nézők is a színház kellékei lennénk csupán? Akit érdekel, menjen el, és nézze meg az előadást!
 

Eberhard Streul – Parti Nagy Lajos: A kellékes
Pesti Színház
Rendező: Ilan Eldad
Producer: Orlai Tibor

Címszerep: Kern András

Látvány: Iványi Árpád
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Ügyelő: Schallinger Tamás
Súgó: Zsolnay Andrea
Szcenika: Krisztiani István
Világítás: Komoróczky Gábor
A rendező munkatársa: Putnoki Ilona
Produkciós asszisztens: Fenyvesi Katalin

Bemutató: 2008. szeptember 28.