Megfontoltan énekelnek
A Special Providence albumain egy rendkívül érdekes zenei megoldásnak lehetünk fültanúi: ugyanaz a tétel rendszerint meghallgatható instrumentálisan és énekhanggal is. Ráadásul a január 12-i, harmadik lemezüket bemutató koncerten élőben is össze lehetett hasonlítani a fúziós zene világát, illetve annak vokális verzióját.
A Special Providence albumain egy rendkívül érdekes zenei megoldásnak lehetünk fültanúi: ugyanaz a tétel rendszerint meghallgatható instrumentálisan és énekhanggal is. Ráadásul a január 12-i, harmadik lemezüket bemutató koncerten élőben is össze lehetett hasonlítani a fúziós zene világát, illetve annak vokális verzióját.
A Special Providence nyolc éve igyekszik népszerűsíteni a fúziós zenét itthon és külföldön egyaránt. Stílusuk lemezről-lemezre formálódik: míg az első, 2007-es Space Café-n jobbára a modern jazz uralkodik, addig a második, 2008-as Labyrinth-ra már bőven jutottak metálos megoldások is. A kijelölt irányt jelzi a magyar metal szcéna egyik legelismertebb zenekarának, a Subscribe két énekesének vendégszereplése; segítségükkel készült el a lemezen hallható egyik dal (Nitro-Gain) új verziója. Csongor Bálint és Tilk Máté invenciózus, izgalmas vokál-bombával gazdagította a fúziós zene amúgy is nagyot szóló robbanóanyagát, jelezve ezzel, hogy érdemes kíséretezni az instrumentális zene „énekesítésével”.
A most megjelent, Soul Alert című albumon Tanka Balázs vendégeskedik a Turboból, így a Lazy Boy című kompozícióból rockosabb, space-esebb felhangokkal született meg az album zárótétele, a Fences of Reality. Balázs hagyományosabb módon közelített feladatához, mint a Subscribe dalnokai – végig az eredeti dallamot követi, így csak a refrénbe hozott új témát. Megoldása azonban így is nagyon szerethető, könnyen hallgatható, hiszen az eredeti számot emberi hanggal, illetve olvasható, hallható mondanivalóval „turbósította” fel.
A mostani, A38-as lemezbemutató koncertre rengetegen gyűltek össze; már a nyitó, ugyancsak lemezét bemutató Haelo-ra megtelt a hajó gyomra, bizonyítva ezzel a progresszív metal itthoni, népszerű légkörét. Produkciójuk meggyőző volt, és talán megérdemlik a „magyar Karnivool” címet – mélyen horzsoló gitárjaik, izgalmas ritmusbeli megoldásaik és dallamos énektémáik az ausztrál zenekar kellemes, kissé melankolikus hangulatvilágára emlékeztettek.
A Special Providence pedig hozta igen jó formáját – kisebb technikai malőröktől eltekintve koncertjük gördülékeny, élvezetes volt, már amennyire egy hosszú, bonyolult szólókkal, szokatlan ritmusokkal, csak hangszerekkel operáló zene hallgatható. Cséry Zoltán billentyűs hangszereivel, Kertész Márton gitárjával azonban mindent megtettek, hogy a virtuóz szólók közepette ne vesszenek el a kapaszkodóként szolgáló dallamok sem, Fehérvári Attila basszusgitáros és Markó Ádám dobos pedig az elképesztő ritmusokról és élvezetes tempókról gondoskodtak.
A jó előre beharangozott vendégekből először Tanka Balázs vette birtokba a színpadot, hogy elénekelje a csapattal közös számukat, a ráadás-blokkban pedig a Subscribe-os fiúk élvezték a reflektorfényt, egy kicsit túlságosan is (remélem, épségben hazaértek). Mindhárom énekes produkcióját hatalmas üdvrivalgás fogadta, én pedig meg tudtam válaszolni azt a kérdésemet, mely a hajóra érkezés pillanatában fogalmazódott meg bennem – hogy lehet az, hogy egy ilyen, jobbára zenészeket és vájtfülűeket vonzó fúziós koncertre mégis tömegével jönnek az általában más zenéket preferáló fiatalok? Előítélet-e, ha azt gondolom, hogy a koncerten megjelent fiúk-lányok nagy része gimnazista/elsőéves egyetemista, és nem tudom, hogy kerültek ide? A válasz egyszerű (már amennyiben ez a válasz): a vendégénekesek zenekarai pont ebben a korosztályban igen népszerűek, olyan rajongótáboruk van, amelyből sokan bárhova elmennének, hogy kedvencüket láthassák-hallhassák. Ez történhetett most ezen a fellépésén is; sokan feltehetőleg az énekesek miatt jöttek el.
Itt érkeztünk el a Special Providence által felvetett nagy kérdéshez: mire jó egy énekhang? Milyen pluszt adhat a szöveg, a megjegyezhető dallam a zenének? A Special Providence által képviselt zene befogadásához fontos a nyitottság, hiszen a jazzt, a világzenét a rock durvább, karcosabb megszólalású válfajával, a metállal keverik, így a „kifinomultabb” zenék hívei talán fülsértőnek találják a zenekar egyes témáit. A slágeresebb zenéket kedvelők pedig fárasztónak, bonyolultnak érezhetik a szokatlan ritmusképleteket, a kifacsart dallamokat, a hosszú, virtuóz szólókat. Az emberi énekhang és az énekelhető, megjegyezhető szöveg erejét mutatja, hogy a koncerten elhangzott Lazy Boy instrumentális és Tanka Balázs által énekelt verziója közül az utóbbi aratott nagyobb sikert (nem csak a Balázs miatt érkezett közönség körében), illetve a Csongor Bálint és Tilk Máté által elővezetett Nitro-Hi-Gaint is óriási üdvrivalgás fogadta. Az énekes verziók könnyebben befogadhatóak mind koncerten, mind lemezen, hiszen van egy, az emberi fül számára könnyebben dekódolható csatornán (nyelv, beszéd) előadott vezérdallam, melynek minden megnyilvánulása belesimul a zenei környezetbe, ugyanakkor ki is emelkedik abból. A Special Providence megoldása, miszerint az énekes szám instrumentális eredetijét is megjelentetik, pontosan erre a státuszra reflektál, hiszen nagyszerűen hallható így a két világ (ének és zene) közötti különbség.
A koncertre ez hatványozottan igaz volt, hiszen a zenekar önmagában látványos – Markó Ádám állandó grimaszai, Fehérvári Attila mozgása és húrbűvölése, Kertész Márton követhetetlen gyorsaságú ujjai és Cséry Zoltán bólogatása pontosan elég ahhoz, hogy a jó fúziós zene hallgatása mellett érdemes legyen a színpadra is felnézni. Azonban Tanka Balázs jelenléte, szuggesztív, beleélő mozdulatai nagyon látványosak voltak, csakúgy, mint a Subscribe-os fiúk eszement mozgáskultúrája. Érzésem szerint az énekesek bevetésével azonban pontosan a fúziós zene lényege vész el: a hangszerek főszereplése helyett ismét a frontemberre terelődik a figyelem, és a instrumentális „ünnepből” egyszerű „esemény” lesz. A Special Providence szerencsére ezt úgy kerülte el, hogy csak vendég-jelleggel szerepeltet énekeseket. A hallgató-koncertlátogató pedig útravalót is kap a különböző verziókkal. Zene? Ének? Zenés ének? Énekes zene? A Special Providence így is, úgy is jólesik.
Special Providence
A38 hajó, január 12.
Facebook-hozzászólások