„Klimpírből félkézzel összeáll a csoda”

Irodalom és zene. „Mit ér a rímek széptevése, ha összehajlanánk, de mégse?” 38 megzenésített vers keresi a választ 73 percben, Presser Gábor Rutinglitang című új lemezén. Bárzongok, valcerek, standardok, tangók… És tényleg, „klimpírből félkézzel összeáll a csoda”. Valahogy így történt, mikor a Parti Nagy-versek összegabalyodtak a Presser-dallamokkal és elindult a zenemasiniszta vonata. Másként szólnak az ismert sorok ebben a poros kocsmakörnyezetben, másként koppan a rím, csavarodik a szó, játszik a hang(játék). Nyikog a tangólampion és átjárják a „kottarácsokat a részeg dallamok”. Presser Gábort már rég óta foglalkoztatja a kortárs magyar líra. Parti Nagy Lajos régebben megjelent köteteiből (Angyalstop, Szódalovaglás, Esti Kréta, Grafitnesz) válogatta össze a verseket, melyek a lemezen betűrendben követik egymást. Nehéz eldönteni, hogy könyvet hallunk vagy dalt olvasunk, mint ahogy azt is, hogy kinek az arcát látjuk a lemezkönyv borítóján. Presser és Parti Nagy egy arccá forr össze, mint Liv Ullmann és Bibi Andersson arca a Personában.

A Presser - Parti Nagy művek verszenék. Sikerült ugyanis verset és zenét úgy egyesíteni, hogy egy sajátos művészetközi élményt nyújtó, új műalkotás született. Ez pedig semmiképp sem egyszerű feladat, hiszen elég csak a kortárs posztmodern líra szerteágazó és nehezen megragadható jelenségeire gondolni. Parti Nagy Lajos költeményeiben a nyelvi megformáltság fő szervezőelvvé válik. Félreismerhetetlen, gyakran groteszkbe hajló nyelvi humora és különböző beszédmódok paródiái alakítják a versek dimenzióit. Egy ilyen „partinagyos” irodalmi alapanyag vajon hogyan él majd zenei környezetben? Egyáltalán milyen zene képzelhető el Parti Nagy sokszor fekete humorral megrajzolt versvilágaihoz? Az irodalmi hagyományok ironikus és játékos újraértelmezése a Parti Nagy-versek jelentésrétegeinek fontos részét képezi, ami már eleve meghatározza a befogadás egy aspektusát. Más azonban magunkban olvasni a verseket, és más erről a lemezről meghallgatni. Presser zenei világa ugyanis a versek jelentésrétegeinek más-más potenciálját erősíti fel. Nevezhetjük ezt újraértelmezésnek? A mindenkori szövegen (legyen az próza vagy líra) a zenében rejlő emocionális lehetőségek egy új ablakot nyitnak az értelmezéshez. Presser dallamai tehát sajátos módon viszonyulnak a Parti Nagy művekhez.

Talán a töredékesség szintjén érezhető a legszorosabb kapcsolat a zenei és az irodalmi (alap)anyag között. A „partinagy” költészetre és így többnyire a Presser által válogatott versekre is jellemző a töredékes vagy véletlenszerűséget imitáló versszerkesztés. Gyakran asszociatív könnyedséggel esnek szavak egymás mellé. Presser Gábor zenei kompozícióiban is mintha apró zenei ötlet- és műfajtöredékekből, hang(szer)mozaikokból születne meg az egész. A valcereket, kocsmadalokat idéző „klimpírozás” hihetetlen gazdag hangszereléssel és komoly vendégzenészi közreműködéssel, kis töredékekből válik egésszé. Igazi zenei rendezés ez. Parti Nagy versek még soha nem hallott zenei-színpadra állítása. Agubancos verssorokat remekül követik a néhol improvizációszerű, néhol kaotikus összhangot eredményező hangszerzörejek. Egymásra esnek a szavak és hangok, elgurulnak a hangjegyek, és kész is ajajkotta.Presser „rendezésében” egyszerre érezhetjük magunkat egy rendhagyó hangjáték, egy groteszk színházi előadás és egy balkáni tavernázás kellős közepén.

A verszenék százféle hangon szólalnak meg, a hangszerelés rendkívül széles skáláján: az intim zongorakísérettől, különböző ütős, fúvós, pengetős, billentyűs hangszerekkel kiegészülve, az éneklő fűrészig. Van itt (a teljesség igénye nélkül): hárfa, xylofon, bendzsó, cimbalom, vibrafon, klarinét, mandolin, villanymotoros harmónium. Presser minden egyes vershez kiforrott, rendkívül sokszínű zenei megoldásokkal közeledik. Parti Nagy megzenésített Amarcordja anélkül válik fellinis látvánnyá, hogy a dallam Nino Rotát idézné. Különös, ahogy néhány versben a „lerontott” magyar nyelv humorának, néhány szónak, szókapcsolatnak, vagy az egész versnek a hozzáadott zenei világ tragikus élt kölcsönöz (Berendezik a ringet, Puderett, Rablóulti).A Nyár, némafilmben megjelenő abszurd hangvételű (bohóc)halált szomorú orgonahangra emlékeztető melódia kíséri végig, Presser itt-ott azonban cirkuszi játékossággal akasztja meg a bús dallamot, kiemelve a vers nyelvi játékait. Hasonló bravúros megoldás a Hozz virágot (ahol én fekszem) című vers hirtelen zenei váltása is. Presser kiválóan érti Parti Nagy nyelvét, a versekben burjánzó utalásoknak, motívumoknak, abszurd szókapcsolatoknak remek érzékkel választ hangokat, zörejeket, dallamokat vagy éppen hagyja őket némán, zene nélkül, és engedi a költőt megszólalni. Presser zenéje képes kiemelni azt az intimitást és elégikus hangszínt, mely ott bujkál a nyelvi bravúr és formanyelv takarásában (Jajkotta, Krepdesin, Nyárkaucsuk). Különleges momentum, mikor női hangon szólal meg a 36. vers, a Taormina, Váczi Eszter énekével. Miként minden egyes közreműködő éppen annyit tesz hozzá az egészhez, amennyivel a Presser - Parti Nagy vízió még jobban él. Név szerint: Bíró Kriszta, Csík zenekar, Falusi Mariann, Novák Péter, Rácz Zoltán, Szalóki Ági, Váczi Eszter és Závada Pál (fütty!). Ezen felül található még a lemezkönyvben két feldolgozás, át-irat: a Szomorú vasárnapból lett Plafon-dal és a Pancsoló kislányból lett Löncsölő kislány. 

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos közös művét egyszerre kell kézbe venni, olvasni és hallgatni is, úgy lesz teljes az élmény. A zene soha nem nyomja el a verseket, és nem is illusztrálja azokat, így a különleges kísérletből művészetközi verszenei élmény születik.

Presser Gábor – Parti Nagy Lajos: Rutinglitang (Egy zenemasiniszta)

Locovox Kft., 2011

video