Bonjour, patafizika!

Alfred Jarry: A patafizikus doktor Faustroll cselekedetei és nézetei

Adott egy irodalmi alkimista-barlang, egy könyves műhely Szentendrén, melynek mestere Tillinger Péter, a francia abszurd irodalom elkötelezett híve; adott a dekadens kor lüktető szíve, a száz évvel ezelőtti Franciaország, melynek emblematikus figurája, Alfred Jarry; és adott egy egyedülálló, páratlan irodalmi vállalkozás: a Faustroll, mely 2011-ben megtalálja első magyar fordítóját, a fiatal Csímár Péter személyében.

A Jarry főművének, és a patafizika alapjának tekintendő mű e kiadása hiánypótló, Bajomi Lázár Endre utószavával kiegészítve, magyar és francia nyelven tárja az olvasó elé Jarry új-tudományos regényének zsenijét. A szerző igazi párizsi bohém, fiatal kora és gyakran megbotránkoztató viselkedése vegyül páratlan műveltséggel és lankadatlan íráskedvvel, emellett csöppet sem olvad be a környezetébe: rendszeres öltözéke kerékpáros versenyruha, szent itala az abszint, hobbija a határok feszegetése, és határozottan elzárkózik a józan, polgári élet lehetőségétől is.

Teremtménye, Faustroll – a névadás nem titkoltan Goethe híres utazójára utal – egyfajta intellektuális szörny, egy elmélkedő szatír. Környezetéből kilógó, kellemetlenkedő figura, aki hatvanhárom évesen jött a világra és nem is öregszik. Ő a Jarry által kitalált patafizika mintapéldánya. „A patafizika a képzeletbeli megoldások tudománya, mely bizonyos vázlatos körvonalakhoz olyan tulajdonságokat rendel szimbolikusan hozzá, melyeket általában a tárgyak virtualitása határoz meg.” (33.o.) Olyan sajátos látásmódról, fordított logikáról van szó a világ leírásában és értelmezésében, mely alaposabban, részletesebben megvizsgálja a közmegegyezés által rég elfogadott sémákat, szemügyre veszi a nyelvben már automatikusan működő paneleket, több oldalról igyekszik megbizonyosodni egy állítás vélt vagy valós helyességéről. Egyszerű példa erre a karóra esete: „Miért van mindenki meggyőződve róla, hogy a karóra kerek, ami nyilvánvalóan egyáltalán nem igaz, mert profilból nézve például lapos téglalap, 45 fokban megdöntve pedig ellipszis alakú, és mi az ördögért csak akkor figyelünk a formájára, mikor azt nézzük, hány óra? Talán mert így a praktikus.”(35.o.) Ennek a szentesített hasznosság-elvnek, átgondolatlan egyszerűsítésnek, pontatlan és hanyag nyelvhasználatnak, és a gondolkodás elkényelmesedett egyoldalúságának csap oda a patafizika. Célja, hogy rámutasson a variációk végtelen számára, a véletlenszerűség tudatosabb megfigyelésére, a világkép rugalmasabb kialakítására.

Az irodalomtörténetben egyáltalán nem új, ám megvalósításában igen eredeti utazás története alkotja a Faustroll cselekményvázát. Eszköze egy tizenkét méter hosszú óriási szita, neve: ász, mely a fizika törvényszerűségeivel játszó szárazföldi görgős hajóként funkcionál. Jórészt minden látott dolog és esemény a hajó fedélzetéről, ebből a mozgó-megfigyelő pozícióból rajzolódik ki. A szita stabil viszonyítási pontot jelent a kalandok során, és egyfajta szűrőként működve a szereplőkön keresztül az olvasó elé tárja az egész világot úgy, ahogyan egy patafizikus látja. Viszonylagosság, pontosság, fáradhatatlan elemző készség, amit Faustroll tekintete minduntalan sugall a körülötte lévő dolgok felé. Egy salátalevélen vizsgált vízcsöpp méretei miatt tűnik jelentéktelennek, kicsinek; megnézi hát egészen parányira zsugorodva, és a csöpp máris óriási, mozgó és hatalmasan imbolygó plazma-csoda, a tengerrel rokon; hiszen így, nagyon pici látószögből, egészen közelről vizsgálva kitűnik, nyilvánvalóvá válik az anyag, a csöpp víz-mivolta, a jelenség esszenciája. Nem cél nélküli és önkényes a nagyítás, minden esetben a megismerés, a felfedezés vágya hajtja, a megragadhatóság, a világ megfejtése. A kulcs az orrunk előtt van, csak fel kell ismerni. Ha közelről és kitartóan forgatva szemlélünk valamit, feltárul a dolog potencialitása: nemcsak az, ami, hanem az is, ami lehetne. A transzcendentalitás, a lehetséges, az elképzelhető valóság birodalma.

Más oldalról közelítve értelmezhető a különös utazás groteszk Biblia-parafrázisként is. A világ furcsa tájain egy gördülő hajóval utazik három vándor – Faustroll, Panmuphle végrehajtó és egy majomféle –, magukkal viszik a világirodalom legremekebb 27 (illetve magával a művel együtt 28) alkotását, időnként kinyilatkoztatva: HA-HA. Bosse-de-Nage, a kutyafejű, torz babuinpávián nyelvi képességeinek csúcsa ez a négy betű, amely alkalmanként már-már isteni megnyilvánulásnak tűnik. Ez a halovány fény káprázatként ragyog körülöttük végig, amerre csak járnak, s míg ámuló csodálattal vagy épp bosszankodva kémlelik a vibráló látóhatárt, a világ is visszanéz rájuk, néha felfedve előttük benső valóját. Az érintett tájak mindegyike pillanatkép egy elképzelt történelmi tablóról, ami eszmék, alakok, események és történetek olvasztótégelye, összekuszált kronológiai és logikai sorrendben, egy zilált teremtés utáni történet lenyomataként. Nagyon sok utalás keresztezi egymást ebben a műben, sok elem az ókori görög és a korabeli szimbolista alkotóktól, egy nagy kollektív „ígyírtokti”, mely azon túl, hogy a megfelelő előismeretek birtokában szórakoztató, kifigurázza az idézetteket, rávilágít túlkapásaikra és következetlenségeikre, tisztelettel kineveti a művészet komolykodó és a gondolkodás történetének patetikusan elmélkedő alakjait. Sajátos teremtés- és üdvtörténet is, melynek végén a megváltást csupán e grandiózus haláltánc-tabló létrejötte jelenti.

A mű végére sem válik egyértelművé, hogy Jarry szentélyt kíván emelni az emlegetett és kölcsönvett filozófiai, irodalmi, tudományos és történelmi munkáknak, vagy egy óriási máglyára hordja mindet, ami alá lelkesen gyújtana lángot. Úgy tűnik, a két szándék egyszerre érvényesül, kitalált ál-tudománya pedig mentesíti e paradoxon feloldása alól.

Alfred Jarry: A patafizikus doktor Faustroll cselekedetei és nézetei, Tillinger Péter Műhelye, Szentendre, 2011

Az írás a "Lant és parittya" kritika-pályázatra érkezett.

Facebook-hozzászólások