„Sampon a fülnek”

Blixa Bargeld és Alva Noto koncertje a prágai Stimul Fesztiválón

A koncertekről, az előadásokról az első élményem általában a közönség. Szeretem alaposabban (lehetőleg nem feltűnően) megnézni, kik azok, akik velem együtt kíváncsiak a produkcióra, kikkel osztozom az esztétikai élményben. Más a közönsége egy operának, egy kedd délutáni hangversenynek, egy könnyűzenei fesztiválnak és jelen esetben az ipari-elektro zenének.

Blixa Bargeld és Alva Noto koncertjére érdekes hallgatóság gyűlt össze: a tizenévestől a hatvanasig minden korosztály képviselte magát. Úgy gondolom, hogy a közös nevező, ami a prágai Archa Színházban április 16-án, szombat este összehozta ezt a társaságot, az alapvetően a Blixa Bargeld iránti rajongás, és az új, nehezebben emészthető zenékre, ötletekre való nyitottság volt.

 

 

A Stimul Fesztivál 2005-ben jött létre, célja azoknak a kortárs kísérleti zenéknek elérhetővé tétele, amelyek Csehországban más fórumokon csak kis mértékben vannak jelen. A szervezők az idei év egyik legfontosabb eseményének tartják az ANBB zenei projekt bemutatását. Blixa Bargeld az 1980-ban alakult Einstürzende Neubauten frontembere, „agya" és egy ideig a Nick Cave and the Bad Seeds gitárosa volt, mindkét felállásban járt már Budapesten. Saját zenekarát leginkább az indusztriális zene kategóriájába sorolják, szövegei dadaista versekként is működnek. Az Einstürzende Neubauten szó szerint veszi az indusztrialitást, lenyűgöző kreativitással alakítanak át ipari eszközöket hangszerré. Ez azonban nem öncélű provokáció, hanem egy tudatos hangzásvilág felépítése. Blixa egy interjúban arra a kérdésre, hogy „már nem romboltok dolgokat a színpadon?” azt a választ adta, hogy „csak a közönség prekoncepcióit romboljuk”, és később megerősítette, hogy ez a kijelentés sokban fedi zenéjük lényegét. Blixa az ANBB-hez saját markáns zenei elképzelései mellé elsősorban a szövegeket és a hangját adja.

A projekt másik tagja, Alva Noto (eredeti nevén Carsten Nicolai) az ANBB előtt nem sokat dolgozott énekhanggal, leginkább a zeneileg fel nem fedezett hangok (telefon, fax, modemek) ragadták meg a figyelmét Zenéjének erős elméleti alapjai vannak, a frekvenciák és a ritmus hatásai, a hang érzékelésének folyamata, a hallásnak a látással, illetve a tér érzékelésével való kapcsolata, a tudomány és a művészet összefüggései érdeklik. (Alva Noto már korábban is dolgozott hasonló szimbiózisban zenészekkel, például Ryuichi Sakamoto-val.)

 

 

Bevallom, nem vagyok zenekritikus és csak nemrég kezdtem tájékozódni az elektronika és az indusztriális zene világában. Ez a cikk nem a szakértő kritika, hanem inkább az amatőr lelkesedés jegyében született. A koncert hangulata számomra egyszerre idézte Bulgakov, a Commodore 64 és a Szárnyas fejvadász világát. A háttérben végig egy-egy kétdimenziós geometriai forma volt kivetítve, meleg narancsvörös vagy hideg ibolyakék, ez előtt állt Blixa Bargeld egy piros selyembélésű sötétszürke öltönyben a mikrofonnal, és Alva Noto a hangszerei (keverőpult, frekvencia-generátor, számítógép) mögött. A sűrű sötétben, néha befújt füstben mindketten külön-külön voltak megvilágítva. A közönség reakciója eleven, interaktív volt, lelkes taps, feszült csend, hangos tetszésnyilvánítás kísérte végig a számokat.

Úgy gondolom, hogy ebben a zajos, zenei klisékkel szennyezett világban jól esik a tudatosan felépített disszonancia, a kiszámíthatatlanság, ha valami kizökkent, és ezáltal megszólít. A mechanikus zajok zenévé szerkesztésének folyamatáról nekem a vadállatok szelídítése jut eszembe, ebben a hanganyagban rengeteg nyers és egyben nagyon finom árnyalat rejtőzik. Az emberi hang széttörése (például Blixa nem csak énekelt, hanem vonyított, sikított, a fej mozgatásával deformálta a hangokat), a beszédtől és az énektől idegen ritmusba rendezése nem csak érdekes játék, hanem olyan érzetek területére téved (disszonancia, mechanikus-fémes zaj, bizarr), aminek tapasztalata számomra talán ismerősebb és közvetlenebb, mint mondjuk a barokk vagy a romantikus zene által keltett érzetek. A barokk és a romantika is megszólít, de biztos vagyok benne, hogy nem olyan módon, mint azokat a hallgatókat, akik ugyanabban a korban, ugyabban a zaj és zenei közegben éltek, mint amiben azok íródtak.

 

 

Blixa zseniális előadó, nagyon szuggesztív, nehezen veszi le róla az ember a tekintetét, és a számok átvezetését is jól oldotta meg, sikerült közvetlen, oldott légkört teremtenie. Az előadás gyakorlatilag performance-ként működött, egy-egy szám kezdetén Blixa elénekelt vagy lejátszott (szájharmónika, iphone) pár hangot, szavakat mondott, amiket Alva Noto felvett, majd ezeket egymáshoz fűzte, egymás alá keverte, végtelenítette, hurkolta, ritmusba rendezte, és Blixa erre a zenei alapra énekelt rá.

A legtöbb zenét a 2010-ben megjelent Mimikry című albumról játszották. A címadó szám, a Mimikry háttere az a gondolat, hogy a természetben sokféle élőlény álcázza magát, azért hogy elrejtőzzön, elijessze az ellenséget, vagy azért, hogy vadásszon, zsákmányt csalogasson, kérdés, hogy az emberi faj milyen módon, milyen célból alkalmaz mimikrit.

A Fall című szám Blixa legendás sikolyára épül és bár fájdalmasnak tűnik (néhány frekvencia valóban az), Blixa saját meghatározása szerint inkább úgy kell felfogni, mint egyfajta „sampont a fülnek”. Számomra ebben a formában tökéletesen működik.

A One egy Harry Nilson feldolgozás, érdekes a feszültség Blixa intonálása és a minimalista elektronika között, a telefon foglalt jelzése pulzál végig a háttérben. A nagyközönség számára talán ez a legkönyebben emészthető darab.

Az Electricity is Fiction című szám Mark Fischer, a The Wire kritikusa szerint olyan, mint Nikola Tesla ábrázolása Christopher Priest A tökéletes trükk című regényében, abban a vonatkozásban, hogy a tudomány és a mágia összefonódik.

Az egyik, talán legfurcsább darab egy amerikai népdal feldolgozása, az I wish I was a Mole in the Ground. A szöveg már önmagában különös, és az ANBB zenei értelmezése maximálisan kihozza és erősíti bizarr jellegét.

A két zenész együttes munkájából nagyon érdekes, jó zene született, és őszintén remélem, hogy sok ilyen eredeti és a kommersz tespedtséggel szembemenő koncert részesei lehetünk még.

 

Az ANBB (Blixa Bargeld, Alva Noto) koncertje a Stimul Fesztiválon 2011. április 16., Archa Színház, Prága

video
See video

Facebook-hozzászólások