Bűnös vagy áldozat?

Euripidész: Oresztész

Ítélet-dráma vagy bosszú-történet?

A görög drámák olvasásakor Karsai György[1] gyakran tesz fel egy, a szöveg esszenciájára vonatkozó kérdést. Azt kéri, képzeljük el, hogy vizsgázni rohan egy szaktársunk, aki a buszmegállóban gyorsan megkérdezi tőlünk, miről szól mondjuk… Euripidész Oresztésze. De fontos, hogy csak egy mondatban válaszolhatunk, hisz a busz ajtaja nemsokára bezáródik és bajtársi kötelességünk megakadályozni, hogy a barátunk megbukjon.

 

 

Miről szólhat ez a történet? Egy ítélet-dráma, amely azt a kérdést feszegeti, vajon Oresztész és Élektra megmenekülhetnek-e az anyagyilkosság következményeitől, vagy egy bosszú-történet, amely során Oresztész, Élektra és Püladész Meneláosz gyávaságát akarják megtorolni? Hogy melyik problémakör ölt erősebb kontúrt a történet folyamán, valamint hogy szükséges-e elhatárolni a két kérdést, a későbbiekben nyer értelmet. Annyi biztos, hogy a történet középpontjában a címszereplő áll és azt is tudjuk, hogy az i.e. 408-ban bemutatott Euripidész-tragédia az egyik legsikeresebb volt az antikvitásban. A tragédia esztétikai, valamint elemző kritikája már többrétegű értelmezést vont maga után, hisz Arisztotelész a PoétikábanMeneláosszal statuál példát arra a szerzői fogásra, mely szerint egy szereplő gyenge jelleme nem a cselekmény szerkezetéből adódóan komikus, hanem a captatio benevolentiae[2] céljából válik nevetségessé és szánni valóvá. [3]

Euripidésznek ebben a tragédiájában a redukált isteni jelenlét figyelhető meg. A történet legvégéig szinte úgy tűnhet, egy teljesen isten nélküli világban élnek a szereplők és életük szálainak mozgatói csak az említés szintjén tűnnek fel. A jellemek, a cselekedetek és a kapcsolati háló ezáltal sokkal hangsúlyosabb szerepet kap. A cselekményt igazán befolyásoló deus ex machina Apollón személyében csak a tragédia legvégén jelenik meg. Euripidész ezzel a fogással tulajdonképpen arra keresi a választ, hogy hogyan alakul a hősök sorsa, ha magukra hagyják őket az istenek.[4] Erre példa Oresztész válasza, melyet Meneláosz azon kérdésére ad, hogy miért nem segít neki Loxiász a bajban: Oresztész a következőt válaszolja: „Késik: ilyen az istenség természete”.[5] A halandó emberek ezzel ellentétben sorra tűnnek fel Oresztész előtt, mintha villanásszerűen mindenki színt vallana az anyagyilkossággal kapcsolatos álláspontjáról. Élektra, Helené, Meneláosz, Tündareósz, Hermioné, a phrügiai szolga és az argoszi nők alkotta Kar egyfajta döntőbíróság hangulatát idézik, amikor kifejtik, hogy morális megítélésük, emberi tapasztalataik és hagyományaik, valamint törvényeik szerint mi lenne a helyes eljárás a bűnösök megítélésekor.

A tragédia első pár sorában Élektra egy családfát vázol fel, amelyet elengedhetetlenül szükséges átlátnia az olvasónak, hisz a történet központi eleme a családi kötelék, vagy épp annak az elszakítása és semmibe vétele. Megtudjuk, hogy Agamemnón és Meneláosz Atreosz és Aeropé fiai. Amíg Meneláosz Helené kegyeit nyerte el, addig AgamemnónnakKlütaimnésztránaknégy gyermeke született: Khrüszothemisz és Iphigeneia, Élektra és Oresztész. Élektra ezek után az alaphelyzetet tárja elénk, miszerint Klütaimnésztra megfojtotta Agamemnónt, amelynek „okát rejtse jótékony homály”. Phoibosz felbujtotta Oresztészt, hogy ölje meg anyját, Élektraés Püladész (Oresztész barátja) pedig a tettestársai voltak. Hat nap telt el, mióta az anyjuk teste megtisztult a tűzben, de Oresztész azóta is szenved. Görcsök, látomások és rémálmok gyötrik a bűntudat miatt, amelyeket az Erinnüszök, azaz a bosszúállás istennői bocsátanak rá. Argosz parancsa, hogy ne szóljon senki az anyagyilkoshoz. Arról a döntő napról szól tehát a tragédia, amikor Argosz városa megszavazza, hogy halálra kövezzék-e Oresztészt és Élektrát. [6]

Színrevitel

A tragédiát először 1973-ban játszották Győrben, majd 1982-ben Zsámbéki Gábor és 2008-ban Alföldi Róbert is színre vitte. A Radnóti Színházban Horváth Csaba rendezte meg 2014-ben, Khell Zsolt díszletével. Az 1919-es Csengeri János-féle, az 1961-es Devecseri Gábor-féle, valamint a Tandori Dezső-féle fordítások mellett a Nemzeti Színház felkérte Térey Jánost és Karsai Györgyöt, hogy még egy fordítással gazdagítsák Euripidész szövegét, és ezt használta fel Horváth Csaba a rendezésében. Karsai szerint a drámai remekművek ismérve, hogy minden korban más arcukat tudják megmutatni, azaz az olvasó vagy a néző jelenének égető kérdéseire adnak válaszokat.[7] A görög drámák igenis izgalmasak és Karsai álláspontja az, hogy egy előadás akkor sikerül jól, ha a néző egy színházi élménnyel és egy teljes értelmezéssel gazdagodott.[8]

Az előadás lélektanát illetőleg Horváth Csaba úgy nyilatkozott, hogy nagyon fontos a fizikai jelenlét. A rendező nevével már szinte egybeforrt a fizikai színház kifejezése. A témáktól és a karakterektől függően nagy hangsúlyt fektet a testtel való kifejezésre, de szerinte az arányok játéka a fontos. A Forte Társulattal egyre gyakrabban dolgoznak fel konkrét színpadi műveket, emiatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az előadások, és több díjat is nyertek.[9] Egy könnyebben befogadható dramaturgiát tár a közönség elé, de természetesen máshogy, mint ahogy egy konvencionális feldolgozás során történne. A gondolkodásmód és a formanyelv már a társulat minden tagja számára evidens, hisz egy összeszokott csapatról van szó. Horváth Csaba úgy véli, hogy a mozdulat végére ugyanúgy pontot kell rakni, mint a szövegben. Számára a forma ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a tartalom. Kőszínházi munkái során gyakran dolgozik olyan színészekkel, akik nem szoktak hozzá, hogy tudatosan használják a testüket. Persze ott is vannak olyan színészek, akik különleges mozgáskultúrával és mozgásintelligenciával rendelkeznek, de az a nagy kérdés, hogy van-e arra igényük, hogy a testükkelis ki tudják fejezni a karaktert. Az Oresztész rendezésével kapcsolatban elsősorban a felelősség érdekli Horváth Csabát. Elmondása szerint utálja az aktualizálást, de ezt a darabot most különösen aktuálisnak érzi. A darabban megjelenik az érdekérvényesítés problémaköre is, ily módon tehát egy nagyon izgalmas játék tanúi lehetünk. Szerinte a kezdetektől fogva az a kérdés, hogy ki lesz a győztes, azaz, hogy ki tudja legügyesebben forgatni a lapjait. [10]

 

A Radnóti színpadán Oresztészt a legmegbocsáthatatlanabb bűn elkövetése után egy rozsdás fémszerkezeten láthatjuk feküdni. Az egész tér rideg és merev, ahogy a rajta fekvő test is. Egy pusztulófélben lévő család drámája keltette fel igazán a rendező figyelmét. Olyan mennyiségű vér tapadt már a kezekre, lelkekre és a falakra, hogy szinte lehetetlen lemosni.[11] Az Euripidész-szövegben is elhangzik, hogy Argosz népe nem áll szóba Oresztésszel, és ebből kifolyólag nem mossák le kezéről a vért, amely anyja meggyilkolása miatt tapadt rá. Az isteni elhagyatottság miatt minden szereplő kifordul önmagából, mindenki az önös érdekei szerint cselekszik. Kiszolgáltatott létállapotra utal, hogy Agamemnón palotájának gazdag látványvilága helyett egy elhagyott szocreál gyárépület tárul a szemünk elé. A világ a feje tetejére áll, mert a transzcendensnek nincs kiáradása, nem mutat irányt a halandóknak. Ez az előadás szintjén konkrét képekben is megjelenik, hiszen a Khell Zsolt által megálmodott rozsdás falakból fém kapaszkodók állnak ki, így a színészeknek ténylegesen lehetőségük van fejjel lefelé ábrázolni ezt a kaotikus létállapotot, ahová szorultak. Ezek a körülbelül 30 centis vasrudak azonban nemcsak kapaszkodásra szolgálnak. A befelé szűkülő térben a szereplőkre szegeződnek, mintha foglyul ejtett rabokat őriznének. Olyan fegyverek ezek, amelyekre és amelyekbe a szereplők önként futnak bele. A vertikális sík igénybevétele leginkább a viták során élesedik ki, hisz a színészek sokszor majmok módjára (persze nem mindig azzal a könnyedséggel) ugrálnak a falra. A vasszerkezet fémes kongása a bezártság és az eluralkodó düh érzetét kelti. A vitában éppen felülkerekedő fél természetesen mindig feljebb helyezkedik el a térben, mint akinek a szónoklatot intézi. [12]

Benedek Mari jelmezei óriási szakadékokat ívelnek át korban, stílusban, minőségben. Amíg az erős és eszes Élektra pizsamában őrjöng, szónokol, szeret és gyűlöl, addig a gyáva Helené (aki a nővére sírjához sem mer elmenni, mert fél az argosziak dühétől) földig érő fekete csipkeruhája rideg eleganciát, ugyanakkor az áttetszőségből adódóan sugárzó erotikát tükröz.„Természet, az emberben a fő rossz te vagy”[13]- mondja Élektra, hisz a Szávai Viktória által játszott Helené számára az első szempont mindig a szépség marad. Az intonálásban néha meglepő fordulatok következnek be,[14] például amikor Helené bizonyos szövegrészleteit rendkívül magas hangon énekelve mondja el, amely bizonyára tudatosan ölt bizonyos fokig komikus színezetet.  Gazsó György Meneláosza öltönyben jelenik meg, ami felerősíti a kétszínű ügynök jellemvonásait. Az argoszi asszonyok, avagy Erinnüszök hetvenes éveket idéző ruhái vélhetően egyfajta eklektikát hivatottak sugallni, de inkább idéznek piaci hangulatot, mint istennőket vagy egy összetartó kart. A karvezető karakteréhez pedig a legkevésbé sem illenek a „molylepke” színek.

A darabban Oresztészt Rétfalvi Tamás játssza, aki egy interjúban kiemeli, hogy egy nagyon fiatal, 18 éves fiúról beszélünk, amikor az ő sorsát és bűneit elemezzük. Óriási lelkiismeret-furdalással küzd az a karakter, akit Rétfalvi megformál. Az Erinnüszök képviselik az eluralkodó bűntudatot, ahogy szinte lehetetlenné teszik Oresztész számára, hogy egyáltalán fel tudjon állni a földről. Kőzuhatagként omlik rá a három istennő, akik egyben az argoszi asszonyok karát is képviselik (Andrusko Marcella, Blaskó Borbála, Petrik Andrea). A karvezető Csomós Mari hangja és bölcs jelenléte sokszor hoz anyaméhbeli nyugalmat az őrjöngőknek, de jó szülő módjára gyakran szúrós megjegyzéseket tesz az anyátlan és apátlan lelkek terelgetése végett. [15]

Oresztész mindenáron meg akar menekülni, de személyében pillanatról pillanatra váltakozik a halálfélelem, a rettegés, valamint a remény. Oresztész személyiségével kapcsolatban az Euripidész szövegben is folyamatosan fel van téve egy hatalmas kérdőjel, ahogy azt Horváth Csaba megfogalmazza. Keresztre feszíti a szenvedés, és ezt a gyakran felvett Krisztus-póz is sugallja. Martinovics Dorina Élektrát játssza. Egy sokkal keményebb és szikárabb nőalakot kellett megtestesítenie Horváth Csaba rendezésében, mint amilyen ő maga a való életben, de saját bevallása szerint az eddigi színházi tapasztalataiból sem tudott előhívni ilyen női alakra utaló jellemvonásokat.[16] Ennek ellenére határozott gesztusokkal jeleníti meg a testvéri szeretetet, valamint az azt meghaladó vágyakat Oresztész felé. Vállalja bűnét, ugyanakkor esendő ember létére retteg a haláltól. Tevékeny részt vesz a meneláoszi bosszú kitervelésének folyamatában is. Oresztész legkedvesebb barátját, azaz Püladészt Adorjáni Bálint játssza, aki sorsközösséget vállal a bűnössel, hisz „jóbarátok sorsa egy”.[17] Püladész arra bíztatja Oresztészt, hogy mondja el Argosz népének az igazat és megígéri, hogy vigyáz rá. Egy régi mondást idéz Oresztész: „Barátot szerezz és ne csak rokont. Kinek lelke egybeolvad lelkeddel, bár nem rokon, számtalan sok vérrokonnál többet ér, ha megnyered.”[18]

A tragédia egy fontos jelenetében két radikálisan ellentétes érzelem, a szeretet és a gyűlölet, valamint két teljesen eltérő etikai értékrend összecsapását láthatjuk. Először Oresztész apjának testvére, Meneláosz, majd a Bálint András által játszott Tündareósz (Oresztész anyai nagyapja) jelenik meg, hogy kifejtsék véleményüket a történtekkel kapcsolatban. Oresztész számára Meneláosz a reménysugár, hisz hálával tartozik Agamemnónnak, de hamar rá kell jönnie, hogy nagybátyja csak „szavakban jóbarát”. A bajban csak a saját bőrét menti, megalkuvó és gyáva. „Mert puszta név szerint barát csak, semmi más, ki nem barátunk, hogyha itt a sorscsapás”.[19] Tündareósztól viszont fél, hisz megölte annak lányát. Tündareósz az Euripidész-szöveg alapján elítéli Oresztész tettét, mert gyilkosságra nem lehet gyógyír egy újabb gyilkosság, hisz akkor soha nem érne véget az öldöklés, a gyógyírt a száműzetésben látja. Kifejti, hogy gyűlöli a kegyetlen nőket, de leginkább saját lányát, Klütaimnésztrát, aki megölte a férjét. Tündareósz arra kéri Meneláoszt, hogy ne védje meg Oresztészt a város előtt, akkor sem, ha a vérrokona és hálával tartozik a családnak.[20] Oresztész meg akarja győzni Tündareószt, hogy alaptalan a gyűlölete, hisz Klütaimnésztra megcsalta apjukat, és azért ölte meg, nehogy kitudódjon. Nagyapja szemére veti, hogy amikor rossz lányt nemzett, őt ölte meg, hisz apátlan lett és megölte anyját. Tehát Oresztész először Meneláosznál az életéért könyörög és logikusan érvel, majd Tündareósz előtt egy igazi szofista szónokká válik, aki egy szabályosan felépített védőbeszédet mond. Azonban mindkét esetben kudarcot vall. Meneláoszban már semmi nem maradt a Trójánál harcoló eposzi hősből, egy határozatlan férfi, akit valójában Helené vezet. Tündareósz ezzel szemben határozottankijelenti, hogy fel fogja lázítani a várost unokája ellen. Oresztész ezek után nyílt állásfoglalásra akarja bírni Meneláoszt, de az először gondolataiba merül, majd ahogy Karsai György fogalmaz, kifejti a „megalkuvás ars poeticáját”.[21] Egy gyűrűs felépítésű beszédet mond, mely szerint csak szavakkal tudja meggyőzni a népet, harccal semmiképp. „E hősi póz, az odüsszeuszi hérósz-magatartás választása az akhilleuszi helyett…”.[22]

 

 

A tragédia legvégső pontja azért lehet kiemelendő rész, mert amikor a káosz a tetőfokára hág, megjelenik az isteni szféra. A szereplők az egyiptomi hieroglifákhoz hasonló sematikus pózokat öltenek az óriási rezes falból kiálló vasrudakon. Profilból, egymásra meredve és peremre állítva egyensúlyoznak. Apollón elmondja, hogy ő mentette meg Helenét (akit Oresztész, Püladész és Élektra meg akartak ölni), mert Zeusz azt parancsolta, hogy örökké kell élnie. Oresztészt száműzni fogják egy évre Parrhasziába, utána pedig Athénban áll törvényszék elé anyja véréért, de az istenek igazságos ítéletet fognak kiszabni rá. Oresztésznek Hermionét kell feleségül vennie, Püladésznak pedig Élektrát, amely utasítást a színen mindkét pár fanyar arckifejezéssel fogad. Meneláosznak vissza kell mennie Spártába. Argoszba Apollón tehát békét hoz, de kérdés, hogy milyen béke az, amelyből ilyen kényszerhelyzetek születnek. A halandók mozdulatlanul állnak a színpadon és figyelik, hogy az istenek úgy kuszálják össze életük fonalait, ahogy akarják. Horváth Csaba eleve elrendelt sorsokat mutat meg a színpadon, ahol a szabad akarat és a szuverén létezés ismeretlen fogalmak. A deus ex machina így felment és leláncol.

Miről szólhat tehát az Oresztész? Szólhat egy egészen egyszerű érzésről, a haragról.[23] Szólhat általában a bűnös természetéről. A bűnös felelősségéről és sorsának kérdéséről. Horváth Csaba szerint az a konklúzió, hogy akár jelen van az isten, akár nem, egy normális értékrend szerint kellene élnünk, és életünket nem az önös érdekek szerint kell igazítanunk. Az Oresztész tehát egyfelől ítélet-dráma, hisz az elkövetett bűnöknek súlyos következményeik vannak, másfelől pedig bosszú-dráma is, hisz a színen a megtorlás az egyik legfőbb motiváció. Oresztész bűnös és áldozat is egyben. Ősei bűneit hordja magán, de egyben saját bűnének áldozata is.

 

Euripidész: Oresztész

Radnóti Miklós Színház

Rendezte: Horváth Csaba

Színészek: Martinovics Dorina, Rétfalvi Tamás, Szávai Viktória, Gazsó György, Bálint András, Adorjáni Bálint, SchneiderZoltán, Móga Piroska e.h., Nagy Norbert, Horkay Barnabás, Csomós Mari, Anddruskó Marcella, Blaskó Borbála, Petrik Andrea

 

Bibliográfia

Euripidész, Oresztész=Euripidész összes drámái, Bp., Európa Könyvkiadó, 1984.

Euripidész,Oresztész (Radnóti Színház), Youtube{online} https://www.youtube.com/watch?v=kyv7uCIbYDU (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 14 óra 26 perc)

Euripidész,Oresztész, ford. Karsai György és Térey János, Korunk, 2008, 130. {online} http://epa.oszk.hu/00400/00458/00140/oresztesz.html (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 16 óra 5 perc)

Horváth Csaba, Nem döntöttem el, kivel vagyok, Fidelio {online} http://fidelio.hu/szinhaz/2014/10/01/horvath_csaba_nem_dontottem_el_kive... (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 19 óra 9 perc)

KarsaiGyörgy, Euripidész- Oresztész, Kalligram, 2008/12. {online} http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2008/XVII.-evf.-2008.-december/Euripidesz-Oresztesz-356-724.-sor(Letöltés időpontja: 2015. december 29. 23óra 30 perc)

Kutszegi Csaba: Vasra mászók tragédiája, Színház {online} http://szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=37140:ku... (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 19 óra 27 perc)

NánayIstván, Istentől elhagyatva, Revizor{online} http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5251/euripidesz-oresztesz-radnoti-s... (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 14 óra 11 perc)

Török Ákos, Euripidész megmozdul, 7 óra 7, {online} http://7ora7.hu/programok/oresztesz-2/nezopont (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 15 óra 43)

A görög drámák izgalmasak – Interjú Karsai Györggyel,Ványa bácsi {online} http://vanyabacsi.blog.hu/2015/12/27/a_gorog_dramak_izgalmasak (Letöltés ideje: 2015. december 30. 20 óra 9 perc)

Oresztész nem fürdik, Prae,2009/2.{online} http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=1773 (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 20 óra 13 perc)

 

 

 


[1] magyar klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanár

[2] hallgatóság megnyerése

[3] Karsai György, Euripidész-Oresztész, Kalligram, 2008/12. {online} http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2008/XVII.-evf.-2008.-december/Euripidesz-Oresztesz-356-724.-sor (Letöltés időpontja: 2015. december 29. 23 óra 30 perc)

[4] Uo.

[5] Euripidész, Oresztész= Euripidész összes drámái, Bp., Európa Könyvkiadó, 1984, 789.

[6] Uo. 775-776.

[7] Karsai György, Euripidész-Oresztész, Kalligram, 2008/12. {online} http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2008/XVII.-evf.-2008.-decembe... (Letöltés időpontja: 2015. december 29. 23 óra 30 perc)

[8] A görög drámák izgalmasak, Ványa bácsi {online} http://vanyabacsi.blog.hu/2015/12/27/a_gorog_dramak_izgalmasak (Letöltés ideje: 2015. december 30. 20 óra 9 perc)

[9] Jelentős sikernek könyvelhető el, hogy 2008-ban aKalevala című előadást meghívták az Európai Színházi Uniós Fesztiválra Bukarestbe. 2009-ben a társulat 2 produkcióját (Kalevala, Éjjeli menedékhely) is beválogatták a POSZT versenyprogramjába. A 2011-es év legnagyobb sikere, hogy a Godot-ra várva című előadás fődíjat és legjobb férfi előadó díjat kapott Veszprémben A Tánc Fesztiválja – XIV. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozón, valamint meghívták Újvidékre, a nemzetközi produkciókat bemutató, rangos Instant Fesztiválra is.

[10] Horváth Csaba, Nem döntöttem el, kivel vagyok, Fidelio, 2010/10.{online} http://fidelio.hu/szinhaz/2014/10/01/horvath_csaba_nem_dontottem_el_kivel_vagyok/ (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 19 óra 9 perc.)

[11] Euripidész, Oresztész (Radnóti Színház), Youtube{online} https://www.youtube.com/watch?v=kyv7uCIbYDU (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 14 óra 26 perc)

[12] Nánay István, Istentől elhagyatva, Revizor, 2014/10. {online} http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5251/euripidesz-oresztesz-radnoti-szinhaz/ (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 14 óra 11 perc)

[13] Euripidész, Oresztész, ford. Karsai György és Térey János, Korunk, 2008, 130. {online} http://epa.oszk.hu/00400/00458/00140/oresztesz.html (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 16 óra 5 perc)

[14] Kutszegi Csaba, Vasra mászók tragédiája,Színház {online} http://szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=37140:kutszegi-csaba-vasra-maszok-tragediaja&catid=13:szinhazonline&Itemid=23 (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 19 óra 27 perc)

[15] Török Ákos, Euripidész megmozdul, 7 óra 7, {online} http://7ora7.hu/programok/oresztesz-2/nezopont (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 15 óra 43)

[16] Euripidész, Oresztész (Radnóti Színház), Youtube {online} https://www.youtube.com/watch?v=kyv7uCIbYDU (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 14 óra 26 perc)

[17] Euripidész, Oresztész=Euripidész összes drámái, Bp., Európa Könyvkiadó, 1984, 799.

[18] Uo. 803.

[19] Uo. 791.

[20] Uo. 792-793.

[21] Karsai György, Euripidész-Oresztész, Kalligram, 2008/12. {online} http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2008/XVII.-evf.-2008.-decembe... (Letöltés időpontja: 2015. december 29. 23 óra 30 perc)

[22] Uo.

[23] Oresztész nem fürdik, Prae, 2009/2. {online} http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=1773 (Letöltés időpontja: 2015. december 30. 20 óra 13 perc)

Facebook-hozzászólások