Boldog hajléktalan labdával

A Boldog hajléktalan labdával című köztéri szobortervem 2004 októberében a Budapesti Fesztivál Központ rendezésében, a Budapesti Őszi Fesztiválon, a "Pont:Itt:Most" című köztéri szoborpályázat keretein belül a Blaha Lujza téren valósult meg. Eredetileg a Nyugati térre terveztem, ám a zsűri döntése alapján egy másik, hasonló környezetbe installáltam.
Mivel a forgalmas közlekedési csomóponthoz közel lakom, napi kapcsolatom van az épített környezettel, a tér ideiglenes és állandó lakóival.
A tipikus nagyvárosi multifaktorális építészeti környezetnek megfelelően a "klasszikus", jól áttekinthető, emberközpontú tér helyett itt több rétegben keresztezik egymás útvonalát járművek és gyalogosok egyaránt.

Az élmény kinetikus. Minden és mindenki mozgásban van, kivéve az aluljáró "állandó lakosait". Ők az egyetlen biztos pont, ők jelentik itt az igazi témát, s mutatják meg a szőnyeg alá söpört valóságot. Mivel az ő sorsuk is emberi sors, miért ne készülhetne róluk is, nekik is szobor saját lakókörnyezetükben. Korunk társadalmában ők az igazi hősök. Az esélytelenek nyugalmával, néha földöntúli mosollyal arcukon ücsörögnek papírdoboz-bunkereikben, szánalmas és méltatlan körülmények között. Teljesítménycentrikus világunkban jelenlétükkel valamiféle transzcendens, felfoghatatlan üzenetet sugallnak: az időtlenséget. Hiszen nekik ez a világ pont azt adja, amit tőlünk elvesz: az időt.

A Boldog hajléktalan labdával egy megtörtént eseményképet rekonstruál a hajléktalanok életéből, a szobrászat nyelvén elbeszélve. A nyugati aluljáró lebontott telefonfülkés részlegén - "a játéksarokban" - hatvanas apa negyvenes gyermekével ülve-fekve, önfeledten gurigáztak gumilabdával. A "nappalin" átgázoló-cikázó, dolgukra siető "esélyesek" láthatóan nem zavarták a "családi idillt", és viszont. A megható jelenet megérintett, megállított: a különböző létformák együttes megjelenése, egymásba alakulása - az élet alkotószerepben - erősítik a képzelet életszerűségét, valóságát.

A könyökén támaszkodó, fekvő figura a hullámpapír szerkezetének mintájára, azt felnagyítva készült üvegszálas polyészter gyantával erősített, többrétegű hullámpapírból, acélvázra. A gömb habosított polyakril.
Mérete: 500x150x150 cm.

A doboz-alakzat ezúttal nem az "alsó világban", az aluljáró félreeső bugyrának szégyenfoltjaként, hanem a felső rendezett tér kirakatában jelent meg.
A nagyvárosi közegben a project köztéri jelentőségét morális üzenetében, tisztító hatásában láttam, a "más emberek" iránt érzett szégyenérzetünk feloldásában. A polgári előítéletek, a közöny és az álszent prüdéria felszámolására tett kísérletnek szántam.

Az időtlen nyugalom és az örökérvényű játék abszurd kettőssége megtette hatását a mindennapos forgatagban. A kiállítás hat hétre - az Őszi Fesztivál idejére - szólt, de csak két hétig volt látható eredeti formájában. Védhetetlennek bizonyult a tömegek indulatától, mint egy igazi hajléktalan: a nagyváros bedarálta, megboldogult.

Facebook-hozzászólások