Cirkusz az egész világ
Alex de la Iglesia tovább építi sajátosan spanyol életművét, és ismét a hispán társadalom kollektív analízisére vállalkozik. A velencei Arany Oroszlánnal is jutalmazott Egy őrült szerelem balladája a Franco-korszakot ülteti egy szemkápráztató, eszement cirkuszi metaforába. Az így elmesélt, morbid humorba mártott fantázia-horror a diktatúra lélekölő hatásairól mesél és a mai Spanyolországot is a múlttal való szembenézésre kényszeríti. Ez remek példa lehet azoknak az országoknak is, ahol a mai napig nem beszélték még ki a terhes történelmi traumákat…
Iglesia világa mélyen a hispán művészeti hagyományokban gyökerezik. Almodóvar kissé sztereotip melodramatikus szenvedélye helyett ő inkább az ibér néplélek sötétebbik oldalát használja inspirációs forrásként, és innen merít olyan éjfekete, folklorisztikus formákat, amelyekkel az érzéki benyomások szintjén is meg tudja ragadni a publikumot. A rendező következetesen foglalkozik a spanyol társadalom legégetőbb problémáival, a most választott példázat azonban az eddigi műveinél is nagyobb erővel hat a nézőre. A szomorú bohóc, a színes cirkusz mind olyan gazdag motívumok, amelyekkel nagyszerűen modellezhető a kétpólusú polgárháború, a külső látszatokra erősen építő diktatúra, illetve a viselt álarcok és maszkok mögötti személyes meghasonulások.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/egy őrült1.jpg)
Az Egy őrült szerelem balladája allegórikus cirkuszi történet, amely egy szerelemi háromszögön keresztül a szomorú és a boldog bohóc elkeseredett harcát mutatja be. A két főszereplő összecsapásai mögött nem nehéz észrevenni a Franco-korszakban egymásnak feszülő erőket, a vidám maskara mögött lassan eszüket vesztő hősök pedig nem szorulnak további magyarázatokra. Ahogy a figurák egyre őrültebb és kaotikusabb cselekedetekre ragadtatják magukat, végül összeforrnak saját bohócálarcukkal. Iglesia tehát egészen egyértelműen fogalmazza meg ítéletét: a diktatúra bármilyen formája visszavonhatatlanul eltorzítja a lelket. A színlelés és a csak belső ellenállás lehetetlen - még akkor is, ha mindez három-négy évtizede történt.
A felkészületlen szemlélő számára zsigeri erejű, már-már bántó kavalkádnak tűnhet a film. A spanyol rendező ugyanis az érzéki hatás kedvéért telezsúfolja, szándékosan felpörgeti a történéseket. Maga az alaptónus masszív, fekete komédia, ahol a nevetés nem felszabadító, hanem megvilágító, leleplező erejű: az elrajzolt túlzások és nyilvánvaló stilizálások hatására a néző egy percre sem adhatja át magát az önfeledt szórakozásnak, inkább a látottak dekódolására, az állandóan érkező, vibráló impulzusokra kell koncentrálnia. Az amerikai akciófilmek sterilen pergő képi világa, illetve az édesen csillogó cirkuszi giccs a szemünk előtt fordul ki önmagából, és a negédes spanyol katolikus esztétika, a Franco-korszak hamiskás szimbolikája is lelepleződik. Iglesia olyan energiával túlozza el a vizuális jeleket, hogy szinte ordít belőlük az eddig ügyesen leplezett üresség. Karikatúrája pontos és feledhetetlen.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/egy őrült2.jpg)
Kétségtelen, nem könnyű film az Egy őrült szerelem balladája, és talán szükségeltetik hozzá némi előzetes országismeret is (ki volt Franco, mit jelentett az országnak a szörnyű polgárháború stb.). Iglesia szerencsére nem áldozza fel saját vízióját a népszerűség oltárán, ezért feledhetetlen élményekkel, erőteljes állásfoglalással jutalmazza az értő közönséget. A mágikus realizmus, a keserédes komédia és a torokszorító tragédia ötvözése, valamint a következetes szimbólumhasználat különleges minőségeket teremt: káosz és rend, undor és szépség ritkán keveredik így a vásznon. Alex de la Iglesia filmje a Faun labirintusának sokkal sötétebb és véresebb testvérdarabja, egy markáns és szürreális alkotás, csak az eredeti mozik szerelmeseinek!
Egy őrült szerelem balladája
(Balada triste de trompeta)
színes, feliratos, spanyol-francia horror, 107 perc, 2011.
rendező: Álex de la Iglesia
forgatókönyvíró: Álex de la Iglesia
zeneszerző: Roque Banos
operatőr: Kiko de la Rica
producer: Vérane Frédiani, Gerardo Herrero, Franck Ribiere
vágó: Alejandro Lázaro
szereplők:
Carlos Areces (Javier)
Carolina Bang (Natalia)
Antonio de la Torre (Sergio)
Blogajánló
Rovatok
Keresés
Facebook-hozzászólások