Elektromágneses transz

Amikor a Trafó programajánlójában megláttam a brit Ray Lee három napon keresztül látható előadásainak Szirén(a) címét, akkor bevallom néhány percig elgondolkodtam a két, szinte azonos szókép mérhetetlenül eltérő jelentésének kapcsolatán. Egyrészt, mert korábban sosem figyeltem fel a két szó egy betűnyi különbségére, másrészt pedig sem szirének, sem szirénák hangja nem része a mindennapjaimnak "hála Istennek". A gondolatban kimondott köszönés pillanatában pedig egyszerre megértettem az egymástól látszólag teljesen idegen szavak közötti jelentésösszefüggést. Hát persze, a fátumszerűség a kapocs, a mitológia madárlábú, nőtestű asszonyainak halált hozó éneke és a sziréna idegszálakat borzoló hangja között.

Ezt követően a további nyelvi fejtörőt a főnevek egyes száma okozta. Ugyanis a brit zeneszerző hazánkban bemutatott ötven perces performatív előadását, harminc propeller karú, kinetikus hangszobor szirénaerdeje biztosította. A budapesti előadás egy eredetileg katonai hangárban felállított ötven hangszoborból álló performasz kistestvére.

A Trafó nagytermében felállított harminc kinetikus, állványkarokra szerelt sziréna hangrabírásának ötven percre komponált forgatókönyve az azonos hangok időben történő megszólaltatása alapján nagyjából egy klasszikus zenei opus szerkesztési elveihez volt hasonlatos. Az azonos hangú, forgó szirénákat két művész – egyikük maga Ray Lee – lassú egymásutánban úgy hozta működésbe, hogy az egymás közelében lévő propellerek mozgása között árnyalatnyi különbség keletkezett. Az eltérő különbségeknek köszönhetően az azonos hangok egy szokatlan ritmuskép alapján ismétlődve szirénáztak kánont.

A néhány karforgású lassú felvezetőkor még szinte nem is a kinetikus szirénák hangja, hanem a művészek szobrokat elindító manuális tevékenysége kötötte le a nézők figyelmét. Majd a térben fluktuáló kíváncsiskodók észrevétlenül sodródtak bele a “fő tétel” által kiváltott meditatív állapotba. Bár kérdéses, hogy a szimfóniaforma épületének klasszikus fogalomfelosztását egyáltalán idecitálhatjuk-e. A meditációs lebegés élményét pedig a tetőpontra fokozta az a pillanat, amikor mind a harminc propeller bemozgatását követően a porondmesterek néhány központi vezérlő segítségével felgyorsították a hajtókarok fordulatszámát, és hirtelen megszüntették a terem addigi gyér világítását is.

A tökéletes sötétben egyedül a forgó karok végeire szerelt piros fényledek világítottak, amelyek a forgás következtében piros fénykörök rajzolatát írták a levegőbe. A repetitív szirénahangok és a sötétben folyamatosan tovatűnő és újraalakuló fénykörök semmihez sem fogható auditív és vizuális élménye szinte bénítólag hatott. De akinek sikerült a hatás alól szabadulva átvonszolnia magát a tér egyik pontjáról egy másik pontra, meglepően tapasztalhatta, hogy az itt előadott repetíció már nem a 20. századi minimalista zene egyik legnagyobb alakjának, Philpp Glass-nak a 60’-as évekből napjainkig tartó, néha már giccsbe nyúló repetíciója, hanem olyan típusú komponálás, amibe a tér hangmanipuláló természete is már bele van kalkulálva. S hogy ez mennyire így volt, arról a legjobban az győzött meg, hogy a porondmesterek egyike egy nem látó fiút ötven percen keresztül nagyon rövid megállókkal vezetett körbe-körbe a térben a bekerített installáció körül. Ahogy lassan követni kezdtem őket, az egyes megállók alkalmával magam is felfedeztem a sokáig szinte tökéletesen egyformának tűnő hangzás tér és sebesség általi manipulálódását az elektromágneses mezők eltérő rezgésszintjeinek sűrűjében.

A brit zeneszerő Ray Lee Trafóban felállított Szirén(a) installációja, néhány nap múlva ismét úrtrakel, és egy következő európai városban borzolja újra a kedélyeket. És egy esetleges újabb találkozás alkalmáig elgondolkodhatunk Lee zenét, képzőművészetet, performanszot összekötő, sőt azok “demarkációs határait” elmosó installációjára alkalmazható pontos fogalmakon. És amíg ezekkel nem rendelkezünk, hívhatjuk a Szirén(á)-kat hangzó vagy kinetikus szobroknak, hangszereknek, vagy akár egy performansz kellékeinek…

Trafó Galéria

1094 Budapest, IX. kerület, Liliom utca 41.

Facebook-hozzászólások