Kiállítás az első magyar haditudósító fotográfiáiból

Jövőre lesz 200 éves Szathmári Pap Károly.

Legtöbbünk számára ismerősen cseng a fiatalon elhunyt tehetséges rendező, Bódy Gábor 1975-ben forgatott első játékfilmjének a címe: Amerikai anzix. A film hősei az 1848-49-es szabadságharc emigráns katonái, akik hazájukat hátrahagyva a krími háború után az amerikai függetlenségi háborúban harcolnak. Joggal kérdezhetjük, hogy miként kapcsolódik mindez Szathmári Pap Károlyhoz, talán nem kis túlzással állítva, Magyarország első hivatalosan is elismert haditudósító fotográfusához? Ha jobban szemügyre vesszük Bódy Gábor filmjének jelenet beállításait, a plánokat, a „színeket”, az archaikus hangulatot idéző atmoszférát, mintha Szathmári Pap Károly fotográfiáit keltené életre előttünk. Erre a nagyon izgalmas párhuzamra Beke László művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója hívta fel a figyelmet azon a megbeszélésen, amit a Közép-európai Kulturális Intézetben tartottak meg. A román fotográfia napján – egyben Szathmári Pap Károly születésnapján – megrendezett összejövetel célja, egy idén márciusban rendezendő nagyszabású kiállítás előkészítése, ami a múlt században született igen sokoldalú művész előtt tiszteleg.

Szathmári Pap Károly, „uralkodók festője, fényképésze” 1812-ben született Kolozsvárott. A tehetős családból származó művész kezdetben – mint oly sokan kortársai közül, akik aztán a fotográfia területén is elismerésre tettek szert – akvarellista, címerfestőként szerzett magának hírnevet. A világpolgár attitűdjét magára öltve, született utazóként nem csak Erdélyben, hanem Itáliától egészen Kínáig mindenhol örömmel fogadták magát a művészt vagy alkotásait. 1843-tól kezdett fotográfiával foglalkozni, kezdetben dagerrotípiákat készített, majd hamar átpártolt a talbotípiához, az akkoriban oly divatos pozitív-negatív eljáráshoz. Kapott megrendelést többek között I. Miklós orosz cártól, valamint a török pasától, aki Bukarest elfoglalása után egyedül neki engedélyezte, hogy felvételeket készítsen. Mindemellett erős szálak fűzték szülőföldjéhez, Erdélyhez, már 1842-ben Erdély képekben címmel litográfiáiból albumot jelentetett meg. (Murádi Jenő, Szathmári Pap Károly, Budapest, Kriterion, 2003)

Az egyetemes fotótörténetbe a krími (1853-56) és az orosz-török háborúban (1877-78) készült fotográfiáival írta be a nevét. 1855-ben Párizsban mintegy 200 háborús felvételét tárták a nagyközönség elé, de a nemzetközi lapok is az ő képeit használták fel illusztrációként a cikkeikhez. Napjainkban, a digitális technika korszakában is monumentálisnak neveznénk egy ilyen hatalmas képállománnyal bíró tárlatot, főleg akkoriban, mikor egy felvétel elkészítése több másodpercet is igénybe vett. Az expozíció hosszúsága miatt nem beszélhetünk pillanatképekről, sokkal inkább tökéletes precízséggel komponált talbotípiákat kell elképzelni, amelyek festményszerű hatást keltenek. Pályatársa Roger Fenton, aki két évvel később ugyancsak haditudósítóként járta végig a krími hadszíntereket, a fotografálás szempontjából rendkívül mostoha körülményekről számolt be. Képeit csak reggel négy és nyolc óra között tudta rögzíteni, mivel később az idő annyira felmelegedett, hogy a kollódium oldat, amivel a lemezeket érzékenyítették, használhatatlan lett. Valószínűleg Szathmári Pap Károly is szembesült ezekkel a nehézségekkel, amelyek még jobban növelték felvételeinek az értékét. Az első krími háborúról készült képeket albumba rendezte és Anglia, valamint Bécs mellett Magyarországra is küldött egy példányt belőle, amit csaknem száz évvel később, az 1970-es években a Hadtörténeti Múzeumban mutattak be.

Az idén megrendezésre kerülő kiállítás nem csupán a háborús képeket célozza meg, hanem sokkal inkább egy egész életet átfogó tárlatról beszélhetünk. Így pusztán az anyag feltérképezése és begyűjtése is hatalmas feladatot jelent. Magyarországon nagyon kevés, körülbelül negyven felvétel található különböző gyűjteményekben, ezért a fotográfiák nagyobbik részét Erdélyben, illetve Romániában kell felkutatni és onnan Budapestre hozni.

Bátran kijelenthetjük, hogy Szathmári Pap Károly, vagy ahogy Romániában nevezik, Carol Pop de Satmari az 1800-as évek egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb fényképésze, akiről napjainkban túlságosan is keveset tudnak az emberek. A Közép-európai Kulturális Intézet tervbe vett kiállítása méltó tisztelgés a jövőre kétszázadik születésnapját ünneplő „hídembernek” is aposztrofált művész előtt, akit a magyarok és a románok egyaránt sajátjuknak tekintenek.

Kiállítás az első magyar haditudósító fotográfiáiból

Közép-európai Kulturális Intézet (1088 Budapest, Rákóczi út. 15.)

A kiállítás márciusban nyílik

Facebook-hozzászólások