Nyáresti felüdülés

A fedett szabadtéri nézőtér fülledtsége ellenére egy kellemes, üdítő estét köszönhetünk Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettje városmajori előadásának. Az egyszerű, ám frappáns díszlet, a rendkívül jó szereposztás és a könnyed, humoros történet is hozzájárult az est pozitív fogadtatásához.

A fedett szabadtéri nézőtér fülledtsége ellenére egy kellemes, üdítő estét köszönhetünk Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettje városmajori előadásának. Az egyszerű, ám frappáns díszlet, a rendkívül jó szereposztás és a könnyed, humoros történet is hozzájárult az est pozitív fogadtatásához.

Az első pillanattól kezdve világos volt, hogy az operett egy grófi kastélyban játszódik. A két rész során egyáltalán nem változott a díszlet, de mégis teljes volt, elegendő teret engedve a táncosoknak, a kerti jelenetek és a belső tér víziójának. Hagyományos volt, mégis egyszerű, és ennél többre nem is volt szükség a kis színpad adottságai miatt. A jelmezek szintén tükrözték a grófi kastély miliőjét, a kórus tagjaitól kezdve a cigánylány ruháján át a grófnők korhű öltözetéig.

Az előadást remek színészi teljesítmények jellemezték. Különösen kiemelném a csupán rövid, prózai szerepet alakító Kalmár Magdát, aki Cecília néniként bizonyította tehetségét: lehengerlően alakította a könyörtelen, idősödő grófnőt. Az orosz akcentust teljes mértékben elsajátító, hősszerelmes Dragomir herceg (Egyházi Géza) egyike volt azon szereplőknek, akik az előadás legvidámabb perceit okozták a publikumnak. A meggyőző alakításokat tovább sorolva, üde színfolt volt humoros előadásával a Kudelkát játszó Kiss Zoltán, Leopold inas (Pelsőczy László) eleganciája és kérlelhetetlen udvariassága, Lotti néni (Medgyesi Mária) sokszor komikus, ám komoly játéka. A zenei teljesítménye miatt talán egyedül a cigánylányt alakító és a jelmezeket tervező Csonka Zsuzsanna érződött kevésbé rátermettnek a szerepre, köszönhetően annak, hogy a hangindítások legtöbbször érdesek és „vibrátósak” voltak. Színészi teljesítményére azonban nem lehetett panasz.

Az operett két szerelmespárja, Marica grófnő (Geszthy Veronika) és a Tiszttartó (Domoszlai Sándor), Liza grófnő (Gróf Gréta) és Báró Zsupán Kálmán (Kovács Szilárd) tökéletes párosoknak bizonyultak mind színészi, mind zenei teljesítményük szempontjából. Geszthy Veronika szopránja szépen csengett, a szöveg érthetőségét a hangmagasság nem akadályozta, s remekül alakította a határozott, udvarlóit kikosarazó grófnőt, aki végül saját tiszttartójába szeret bele, akiről kiderül, hogy nemesember, és korábban a grófnőt cserbenhagyta, ahelyett, hogy elvette volna feleségül. A bonyodalmak után természetesen a szerelmesek egymásra találnak, ugyanis a Tiszttartó viszonozza a grófnő szerelmét, a többi kérővel ellentétben nemcsak a pénze miatt. A lecsúszott dzsentri, aki ezen az estén Domoszlai Sándor volt, kitűnő tenor hangjával és a Hej, cigány kezdetű, népszerű dal eléneklésével az est egyik legkimagaslóbb teljesítményét nyújtotta.

Báró Zsupán Kálmán barátja, a Tiszttartó, ám egykori nemes kedvéért beöltözik vérbeli magyar betyárnak, hogy így tudja egyszerre elijeszteni és meghódítani Marica grófnőt. Így a darab legnépszerűbb duettjét énekelhetik el együtt. A Szép város Kolozsvár utáni szűnni nem akaró taps miatt az előadók a refrént még egyszer elénekelték a lelkes közönségnek. Báró Zsupán azonban nemcsak a betyárt, hanem a szerelmest is kiválóan alakította ezen az estén. Nem másba szeret bele szerepe szerint, mint barátja húgába, Lizába. A szerelmeseket megszemélyesítő Kovács Szilárd és Gróf Gréta derűs, kedves fiatal párost alkottak, ráadásul hangjukkal is meggyőzőek voltak. Az utóbbi kellemes szopránjával hívta fel magára a figyelmet.

Az előadáson szereplő énekkar és tánckar, a színpadi adottságokhoz alkalmazkodva, magabiztos teljesítményt nyújtott. A Farkas Pál vezényletével közreműködő Váci Szimfonikus Zenekar a nyitány túl gyors tempóját nehezen bírta, de később – a minimális hangosítási problémák ellenére – méltó segítője volt a szereplőknek. Összességében mindenképpen érdemes volt ellátogatni erre a forró nyári előadásra, mert frissítő élményben lehetett része mindenkinek. Maradandó élmény marad a kiemelkedő színészi és zenei teljesítmények sorozata, az egyszerű, de mégis teljes képet adó díszlet, valamint Kálmán Imre népszerű, „örökzöld” dalai, amelyet a közönség mind a mai napig lelkesen dúdol az előadókkal.

Városmajori Szabadtéri Színpad

2015. július 17.

Szereplők:

Marica grófnő: Geszthy Veronika

Tiszttartó: Domoszlai Sándor

Báró Zsupán Kálmán: Kovács Szilárd

Dragomir herceg: Egyházi Géza

Lotti néni: Medgyesi Mária

Cecília néni: Kalmár Magda

Liza grófnő: Gróf Gréta

Kudelka: Kiss Zoltán

Manja cigánylány: Csonka Zsuzsanna

Leopold inas: Pelsőczy László

Karmester: Farkas Pál

Bor József rendezése nyomán színpadra állította: Kiss Zoltán

Díszlet: Szolga István

Jelmez: Csonka Zsuzsanna