Popsztárként az élet

Napjaink média uralta világának középpontjában a bulvár áll, vagyis a sajtónak az a fajta iparága, amelyet igazán csak egy dolog foglalkoztat - amolyan „pletykás szomszéd néni” módjára: ki, mikor, hol, kivel. A kérdésekre adott válaszkombinációk közül egy persze mindig adott: annak a bizonyos „kinek” sztárnak kell lennie. Olyan embernek, aki valamivel kivívta a köz és a média figyelmét (de persze ne higgyük azt, hogy ez olyan nagy dolog lenne, sokszor elég egy nyilvános kebelvillantás), aki idollá, korunk hősévé lett. Manapság bárkit felkarol egy jól működő menedzsment, és (amennyiben ifjú hölgy az illető) fel is cicomáz, majd sokszor az ízlés határait feszegetve fürdet meg a giccstengerben, hogy végül az új terméket szabadon bocsáthassa futószalagos gyártásra. A gépezet azonban csak addig tud működni, amíg a „nyersanyag” úgy nem dönt, hogy fellázad a pygmalioni szobrászkodás ellen, és önálló életre nem kel…

Ezzel a „forradalmi” döntéssel kezdődik Kon Satoshi japán rendező 1998-as, Perfect Blue című animációs filmje is. Kirigoe Mima, a CHAM! nevezetű „megasztár” leánytrió egyik tagja ugyanis úgy határoz: ő bizony többre vágyik habos-babos ruhákban előadott színpadi ugrabugránál, és dalban előadott szerelmetes sóvárgásnál, ezért popsztárkodás helyett inkább színésznői babérokra tör. Mondanunk sem kell, hogy sem a legelvetemültebb rajongók, sem pedig a menedzsment egy része nem repes a boldogságtól Mima döntése és kiválása hallatán, de tiszteletben tartják azt. Fiatal hősnőnk pedig megkezdi új életét egy új úton, melynek célja, hogy a rózsaszín reflektorból végül egy krimisorozat áldozatának szerepébe kerüljön. A szakítás a régi cukormázas élettel azonban korántsem bizonyul olyan egyszerűnek, mint amilyennek tűnik… Hiába hajítja ki lakásából Mima az összes CHAM!-hoz kapcsolódó relikviáját, emléktárgyát, az a Mimarin, aki a trió énekesnője volt, még a lelkében lakik, és a tükörből időnként kikacsintva, élő lelkiismeretként újra meg újra főszereplőnk fülébe duruzsolja: nem helyes, amit teszel! Újdonsült színésznőnk a szíve mélyén érzi hát: túl nagy és túl drasztikus ez a változás szakmai életében, és nehezen is képes feldolgozni ezt a más helyzetet. Szinte tudathasadásos állapotba kerül, hiszen a nyomás nagy: a tisztalelkű tinibálvány szerepébe beleszokott lánynak most krimibeli szerepe szerint egy olyan nőt kell alakítania, akit megerőszakolnak, s aki maga is gyilkossá válik végül. Bár az ifjú színésznőpalánta meglepően jól alakítja szerepét, a nagy váltás, a hirtelen változás otthagyja ujjlenyomatát lelkén… Helyzetét egy Me-Mania néven működő rajongó, és egy titokzatos idegen által működtetett internetes napló sem könnyíti meg, amelyeknek jótékony hatása következtében a régi Mima újra és újra előtérbe kerül, és nem kíván eltűnni… Amikor pedig megtörténik az első gyilkosság, amely akár Mimarin haragjának is betudható, a lány egyre inkább kezdi elveszíteni kontrollját a valóság érzékelése felett…

A hazai mozikban idén júniusban bemutatott, és hamarosan DVD formátumban is megjelenő anime (más szóval japán animációs film) vérbeli pszichothriller – és még egy kicsit annál is több. Az alaphelyzetet tekintve akár hollywoodi tucatprodukciónak is beillő alkotás ugyanis nem csupán egy egyszerű krimi. A lélekrajzi vonulat mellett, melynek középpontjában a változás feldolgozása, metaforikusabb értelemben pedig egy tinilány felnőtt nővé érése áll, ott van az a „dupla csavar” is (erre utalhat a Mima szereplésével forgatott krimi címe, a Double Bind), amelyet a valóság és az álom ügyes egybemosása jelent. A főhősnő (és a néző) ugyanis gyakran kerül zavarba: nehezen tudja eldönteni, mi is az, ami most valójában megtörtént, mi volt csak álom, és mi az, ami csupán a forgatott film történetét képezi.

Ha jobban belegondolunk, nem más ez, mint a mozi illúziója: a gyakorta valósághű csomagolás csak egy „mesét” tartalmaz. De ez a mese képes beleivódni mindennapjainkba, képes beférkőzni gondolatainkba, hogy - ha kell, - tanulságát továbbvihessük. S pont ebben rejlik a mozi egyedülállósága, mert míg a filmek esetében képesek vagyunk a mázat lebontva egy alkotást szervesen beépíteni lelki élményeink és tapasztalásaink közé, a média kreálta cukormáz csak díszes káprázat marad, távol tartva az embert a valódi értékektől.

Eredeti cím: Perfect Blue
Magyar cím: Perfect Blue
Készült Takeuchi Yoshikazu azonos című regénye alapján.

Rendező: Kon Satoshi
Forgatókönyv: Murai Sadayuki